Fraser's Edge (Fraser kivételessége)
Írta: Lisa Halpern

A cikk annak eredményeként született, hogy Brendan Fraser meglátogatta a "Cornish" Színház tagozatát.

2005. február 9-10.

A Cornish Művészeti Főiskola új belvárosi campusában idegesen várakozó színjátszó diákok sokasága vár az öregdiákokra és az ünnepelt vendégelőadóra, Brendan Fraser-re - zárt ajtók mögött. A kétségtelenül magas, sötét hajú, jóképű Brendan megjelenésekor az osztály elhallgat, majd a diákok élénk tapssal üdvözlik. Brendan barátságos, energiát sugárzó nyugodt viselkedése inkább hasonlít egy magas kölyökkutyáéra, mint egy Hollywood-i filmsztáréra. Jó dolog látni ezt a szerénységet egy híres embertől, aki különböző filmekben szerepelt, mint pl. Az őserdő hőse, A bájkeverő, A múmia. Ezek aztán feljogosították elgondolkoztató filmekben való szereplésre is (pl. Vágyak csapdájában, Gods and Monsters, A csendes amerikai. Idén tavasszal jön ki Paul Haggis (A millió dolláros bébi forgatókönyvírója ) Oscarra jelölt filmje a "Crash", mely úgy tűnik igencsak versenyképes lesz Los Angelesben.

Brendan mosolyogva néz le az arcok tengerére. "Ez a szoba tele van színészekkel?" - kérdezi a tömegtől. Éppen hogy hallható motyogás hagy el pár merész szájat. "Még egyszer kérdezem, ez egy színészekkel teli szoba?" A teremben nevetés tör ki és ekkor a diákok egy határozott "igen"-nel felelnek. "Csak biztos akartam lenni benne, kikhez beszélek" - válaszolja Brendan.

"Én a múlt században érkeztem a >>Cornish<<-ra" (Nevetés) "Szeretném ha tudnátok, hogy mekkora kihívás idáig eljutni és hogy mekkora elkötelezettségre van szükségetek ahhoz, hogy magánemberként megvalósítsátok a céljaitokat. Úgy tudom a legtöbben közületek máról holnapra élnek, esti műszakot vállalnak, ezenfelül/emellett az osztályban vagytok egész nap, délután próbákra jártok, és éjszaka előadásotok van. Az alvás és az étkezés elvont fogalommá válik. Sokan talán kíváncsiak vagytok, vajon miért vagytok itt, vagy hogy most mi fog történni, ha elvégeztétek az iskolát! Ha félre tudjátok tenni ezeket a gondolatokat és bíztok abban, hogy okos döntés volt részetekről a szakmát választani, akkor sikeresek lesztek. A tehetség nem múlandó. Ha nem lennétek némileg tehetségesek, akkor nem lennétek itt a Cornish-on. Mikor én tanultam itt, akkor igyekeztem, szóváltásba kerültem a tanítóimmal és azt a bírálatot kaptam, hogy fegyelmezetlen vagyok. Ezt a becsület jelvényeként viselem mostanság. Azt mondták, ne bízzak az erősségeimben (amit annak érzek), hanem ismerjem fel és dolgozzak keményen a gyengeségeimen."

"Nehéz út áll előttetek. Besétáltok egy iparágba, melyben nem hozhattok döntéseket. Ez az oka, amiért most éppen munkát keresek. (Nevetés) Nevettek, de ez nem álszerénység. Ez az igazság. Ez egy rivalizáló környezet. Szóval amíg itt vagytok tartsatok össze. Biztonságban vagytok."

Fraser vonzereje és jól időzített humora megnyugtatja a diákokat. Feszülten figyelve továbbra is a helyükön maradnak. Senki nem akar lemaradni egyetlen szóról sem.

"Mióta befejeztem az iskolát körbejártam a Földet és azt tudom mondani, hogy a Cornish egyedülálló. Az oktatás, amit itt kaptok felülmúlja a legtöbb tanári programot. "Vannak idők, mikor a Cornish-on tanultak adnak kulcsot ahhoz, hogy túléljek egy napot. Például: Ott állok a zuhogó műesőben du. 5 órakor. A segédrendező ordít mindenkivel, mert a nap kel fel és el fogjuk mulasztani a jelenetet, ha nem indítjuk újra – az állatok nem mennek vissza a helyükre. Én bokáig süllyedve állok a mocsokban egy óriási kamerával szemben, ami egy daru segítségével van beállítva; zavar, és a képembe mutat. Ott vagy a helyszínen, hogy játsszál, és hogy rendesen csináld. Tudnod kell a szöveget, be kell tartanod az utasításokat, légy nyugodt nagy nyomás alatt és ráadásul úgy add elő a jelenetet, mintha ez lenne az első és utolsó alkalom hogy valaha megcsinálod. Ez alkalommal így történt." (Brendan kinyújtja a karját és nyújtózik egyet, ahogy a Cornish-on is tanulta a mozgásórákon) "Látjátok? Működik! Már jobban is érzem magam."(Nevetés)

Brendan megengedi a diákoknak, hogy kérdezzenek és sok lelkes kéz lendül a magasba.

Kérdező (K): Nemrégiben játszottál színházban. (Macska a forró bádogtetőn) Mennyiben tér el a színház a filmtől?

BF: Ez visszatérés a gyökereimhez és egyben egy vágy teljesülése, hogy színre léphetek a London's West End-en. Eléggé rémisztő is volt. A jutalom, amit kapsz az az, hogy egy este elmondhatod a közönségnek az író történetét. A rövid idő az, ami különlegessé teszi.

K: Mi történt veled a Cornish után? BF: A diploma után rengeteg rossz filmet néztem, "metró szendvicseket" ettem, söröztem - mind eléggé haszontalan dolog. Kiválasztottak, hogy az Intiman Színházban végezzem el a szakmai gyakorlatomat. Egy orosz színtársulat volt a meghatározó, akik azért jöttek, hogy előadják Csehovtól a Három nővér-t. A produkció átkozott jól sikerült. Habár nem ismertem a nyelvet mégis mindent értettem. A játék kiváló volt. Egy héttel Seattle elhagyása előtt meghallgattam egy játékot, amelyben egy kemény, latin származású fickót bandázás miatt tartottak fogva. Én játszottam Bernardo-t a középiskolai darabban a West Side Story-ban, szóval azt gondoltam meg tudom csinálni. A meghallgatás után a szereposztó ügynök azt akarta, hogy olvassam fel a szöveget a rendezőnek Los Angelesben. Mikor megérkeztem "Flitter Város"-ba azonnal Hollywood és Vine felé tévedtem. Kiszálltam a kocsiból és azt vettem észre, hogy egy csillag van a lábaim alatt a járdán - ez a "Három beépített ember" c. filmér ... Jónak tartottam.

A várószobában a meghallgatáson 3-an voltunk. Egy elég erős vonású csávó, észrevettem vmi pasit a TV-ből, mint a hónap nagymenője és ott voltam én, totál betojva. Mikor én következtem a rendező, Taylor Hackford éppen lerakta a telefont és azt ordította "Nos, ez aztán kibaszott jól sikerült, nem mondom! ... ??????????? (Ajtócsapódás) Felém fordult és azt kérdezte "Te ki vagy?" (Nevetés) Persze, nem kaptam meg a szerepet. Habár a meghallgatásom szalagja kézről-kézre járt és "hógolyó hatást" idézett elő, ami ahhoz vezetett, hogy ügynökségekkel találkoztam, meghallgatásokra jártam és végül - kaptam némi munkát.

K: Hogyan birkózol meg az üzlet állhatatlanságával?

BF: Nem szabad megbízni senkiben. Végy mély levegőt, légy nyugodt. Azt javaslom, találj vmit, ami a földön tud tartani/észnél tart. Hogy én? Előveszem a fényképezőgépet. Az amatőr fotók elégedettséggel töltenek el.

K: Mit tanácsolnál a diplomásoknak, akik Los Angelesbe mennek?

BF: Könnyű lenne azt mondani "Ne csináljátok!", de ez badarság. Ha filmkarriert szeretnél, akkor Los Angelesbe mész. Előre kell törekedni. Nézz mindenkinek a szemébe. Jegyzetelj. Emlékezz a nevekre. Mindig add a legjobb oldaladat, ne rendezz jelenetet a sok munka miatt - jól kell kinézned reggel. Az oktatás, amit a Cornish-on kaptál mindenkit felülmúl. Hogy miért? Mert a filmkészítők, producerek stb. a tehetsége(ke)t keresik. Az eredeti/igazi tehetséget. Ettől függ az egész. Vigyázz rá.

K: Szükséges a hírnév ahhoz, hogy legyen ügynököd?

BF: Nem, de ajánlom hogy helyi stábbal kezdj el dolgozni. Ez kihívás. Hollywood-ban gyakran azt hiszik, hogy a színészek olyanok mint a beszélő gyámfa. De hát, ha figyelmet akarsz légy doktor ... A szabályok kiszámíthatatlanok. Túl hamar ne várj sokat. Valaki egyszer azt mondta nekem Gyűjtsd a "nem"-eket. Én azt mondom, ne törődj a nemmel, menj vissza és találj egy igen-t! Ne hagyd abba, amíg ezt el nem éred.

K: Hogy vagy a "kék képernyő" előtti játékkal?

BF: Valójában zöld az a kék képernyő ... Szentelj figyelmet a szakmádnak mikor a Cornish-on vagy. Ha hiszel abban, amit csinálsz, a közönség is fog. Ha tudod mit mondasz, a közönség is tudja. El kell hinned, hogy egy 6 láb magas múmia szét akarja hasítani a fejedet ... mert valójában nincs ott semmi! A Cornish-on tanultak segítenek, hogy a színészi képességeimre támaszkodjak, bármi történjék is.

K: Mennyit ér az a "darab papír" amit kapsz a főiskolán?

BF: Az a darab papír a diplomád. Egy megerősítés, hogy elvégezted a szakot.

Ezzel Fraser feláll az ő teljes 6 láb 3 inch-ével (kb. 190 centi) és mosolyog. "Köszönöm, hogy velem töltöttétek ezt a kis időt. Szívből köszönöm." Az egyik diák megrázza Brendan kezét és azt mondja "Köszönjük, hogy idejöttél beszélgetni velünk. Többé nem leszek ideges." Brendan szándékosan mosolyog. Sok eltöltött év a szakmában, nemzetközi kiállítások a világ körül. Mindezek után az ember azt gondolná, hogy BF híres szellemi nagysága talán nem olyan érdekes, hogy képes legyen visszaadni ily módon a közösségnek. De ez a tehetséges színész képes szívszorító drámát eljátszani és mestere egy komédiának, ellenszegül a sztereotípiáknak. A diákok iránti őszinte érdeklődése és a szívből jövő bátorítása/buzdítása, vele született tanácsadóról árulkodik. Egy nagyszerű tanár egyszer azt mondta, hogy a tehetség több mint az a képesség, hogy jól űzd a szakmát - ahhoz igazán tehetségesnek kell lenni. Egyaránt szükség van a tisztességre, nagylelkűségre. BF-re illik ez a leírás, és ez egyfajta kivételesség állóképességgel.

Tilos másolni, minden jog fenntartva!